Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 30 találat lapozás: 1-30

Névmutató: Tóth József

1990. május 29.

A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein- Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

1990. június 26.

A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Tóth József /Asszonyvásár, 1937. dec. 9./ szenátor Kolozsváron él, református lelkipásztor. Demokratikus alkotmányt kell kidolgozni, továbbá nemzetiségi statútumot, szükség van anyanyelvi oktatásra minden szinten. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

1990. július 28.

Kilenc RMDSZ-szenátor /Király Károly, Csiha Tamás, Demény Lajos, Fazakas Miklós, Hajdú Gábor, Hosszú Zoltán, Kozsokár Gábor, Szabó Károly, Tóth József/ júl. 28-án nyilatkozatban tiltakozott a kisebbségek megfélemlítését célzó növekvő nacionalista propaganda ellen. Bizonyos politikai alakulatok nemzeti gyűlöletre bujtogatnak, mozgósítva a sajtót, a televíziót, a rádiót, gyűléseket tartanak, a parlamentben is elhangzanak ilyen megnyilatkozások. A kisebbségellenes politika célja a kisebbségek megfélemlítése. /Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

1995. október 4.

Tóth József nyugalmazott egyetemi tanár emlékezett a hajdani kisebbségi tanügyi államtitkárságra: 1946-ban alakult meg, a tanárok Kolozsváron Felszeghy Ödönt választották erre a tisztségre, személyi titkára a szintén kolozsvári Rózsa István tanító lett. Az államtitkárság megalakulása után új iskolák nyíltak, új tanárokat vettek fel, létrehozták a nemzeti kisebbségek tankönyvkiadóját. Felszeghy Ödönt később Czikó Lőrinc követte az államtitkári székben. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

1996. november 8.

A nov. 3-i választásokon az RMDSZ a következő eredményeket érte el: RMDSZ államelnök-jelöltjére leadott szavazatok száma: 761 007, az összes szavazat 6,02 %-a, ezzel Frunda a negyedik lett a jelöltek közül. Az RMDSZ szenátorjelöltjeire leadott szavazatok száma: 836.705 /6,81 %/, a képviselőjelöltjeire leadott szavazatok száma: 812.206 /6,64 %/. Az RMDSZ a szenátusban 11, a képviselőházban 25 mandátumot szerzett. Az RMDSZ szenátorai: Csapó József, Eckstein Kovács Péter, Frunda György, Hajdú Menyhért Gábor, Kozsokár Gábor, Lőrincz Gyula, Markó Béla, Puskás Bálint Zoltán, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila, képviselői: Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Becsek-Garda Dezső, Birtalan Ákos, Böndi Gyöngyike, Elek Barna, Kakassy Sándor, Kelemen Attila, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Kovács Csaba Tibor, Márton Árpád Ferenc, Mátis Jenő, Nagy István, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Rákóczi Lajos, Székely Ervin, Szilágyi Zsolt, Tamás Sándor, Tokay György, Vajda Ferenc, Varga Attila, Vida Gyula. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 8., 905. sz./ Az 1990-es választás eredménye: A képviselőházban RMDSZ 991 601 szavazat /7,23 %/, a szenátusban: RMDSZ 1 004 353 szavazat, /7,20 %/, A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 27./ A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 29./ 1992. szept. 27-i választás: A képviselőházban: RMDSZ 7,46 % /811 290 szavazat/ - 27 képviselői hely. A szenátusban az RMDSZ 7,58 % /831 469 szavazat/ - 12 szenátor. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9., Dimineata (Bukarest), 1992. okt. 11./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos /Kovászna/, Markó Béla, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Seres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Barna, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9./

2000. április 14.

Ápr. 13-án Tusnádfürdőn, a Tulipán vendéglőben megkezdte meg munkálatait a Székelyföld 2000 Konferencia. Kolumbán Gábor, a rendezvényt szervező Hargita Megyei Tanács elnöke megnyitóbeszédében a konferencia céljaként a Székelyföld mint régió, valamint a fejlődés megfogalmazását jelölte meg, hangsúlyozva, hogy a fejlesztési stratégia kidolgozása után következik a tényleges munka. Orbán Árpád, a Kovászna Megyei Tanács elnöke üdvözlőbeszédében Háromszéket ismertette, Tóth Miklós, a vendéglátó Tusnádfürdő város polgármestere pedig a század elején szintén e városban tartott Székely Kongresszusról emlékezett meg. A konferencia munkálatai plenáris üléssel kezdődtek. Dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora kifejtette, hogy az egyesülő Európa az államok Európája helyett egyre inkább a régiók Európája lesz. Dr. Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Regionális Kutatások Központja főigazgatója előadásában kifejtette, hogy az Európai Unió regionális politikája nem a brüsszeli bürokráciának köszönhető, hanem a gazdasági fejlődésnek. Mint mondotta, jelentős átalakulások mentek végbe az európai gazdasági tér fejlődésében, új fejlett régiók jelentek meg. Dr. Egyed Ákos, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora a székely társadalom tagolódásának főbb irányzatait vette számba. Kolumbán Gábor az értékelvű társadalomépítés regionalizációs hatásairól szólt előadásában, hangsúlyozta, hogy a fejlesztés nem cél, hanem eszköz. A Székelyföld legnagyobb gondját az előadó abban látta, hogy a régió intézményi és személyi kapacitása nagyon alacsony, emiatt nem tudják a meglévő erőforrásokat hasznosítani. Kolumbán Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy jól körülhatárolt kulturális térségek vannak az országban. /Sarány István: Székelyföld 2000 konferencia Tusnádfürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./

2000. június 7.

Gyergyószentmiklóson jún. 3-án Tóth József 1983-ban elhunyt marosvásárhelyi festőművész képeiből nyílt kiállítás a helyi Tarisznyás Márton Múzeumban. /Tárlat Tóth József alkotásaiból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2000. augusztus 17.

A marosvásárhelyi Tóth József festőművész kiállítását Sepsiszentgyörgyön Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató mutatta be. Tóth József. magyarságtudatának hirdetéséért a börtönt is megjárta. /Tóth József "táltosai″ = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2002. október 9.

Okt. 7-én, az Illyés Közalapítvány (IKA) régi és új kuratóriumának együttes ülését követően Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára kijelentette: reménye szerint a folytonosság érvényesül a közalapítvány munkájában. Céljuk, hogy a közalapítvány munkáját a jövőben elkerüljék a politikai csatározások és függetlenül, politikai befolyástól mentesen dolgozhasson a kuratórium. Szabó Vilmos hozzátette: a jövő évi költségvetésben biztosítják az előző évi keretet, valamint minden szükséges támogatást megadnak, amely a kedvezménytörvényből hárul a közalapítványra. A leköszönő kuratórium elnöke Halzl József elmondta: az IKA feladata nemcsak a pénzosztás. - Az elmúlt négy évben megpróbáltunk alkotó módon az alapítványon keresztül befolyással lenni a határon túli magyarság életére, amely a hosszú távú fennmaradásukat célozta meg - fűzte hozzá a leköszönő elnök. Pomogáts Béla irodalomtörténész, a kuratórium leendő elnöke elmondta: az új kuratórium célja azon kulturális támogatások előnyben részesítése, amelyek nemzetmegtartó erőt jelentenek. Az új elnök elképzelései között szerepel az alkuratóriumok önállóságának megerősítése úgy, hogy a központi kuratórium munkájában is megjelenjenek. Pomogáts Béla bejelentette azt is, az új kuratórium kezdeményezni fogja elődje munkájának átvilágítását. / Az Illyés Közalapítvány kuratóriumának ülése. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./ Az új kuratóriumot Pomogáts Béla vezeti. A HTMH-t Bátai Tibor, az Oktatási Minisztériumot Bretter Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát Lakatos Mihály képviseli. A parlamenti pártok delegáltjai: Géczi József MSZP, Potápi Árpád FIDESZ, Herényi Károly MDF és Laborczi Géza SZDSZ, aki tagja volt a korábbinak is, az újnak titkára lesz. Kuratóriumi tag még Illyés Mária, aki jelképesen a névadót is képviseli, továbbá Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója és Jászkuti László, aki eddig 8 éven át volt kuratóriumi tag. A felügyelő bizottság elnöke Fitz Péter (MSZP) lesz, tagjai pedig Tóth József a Pénzügyminisztériumtól és Petróczi Sándor a Miniszterelnöki Hivataltól. Szabó Vilmos államtitkár a magyar kormány képviseletében biztosította a megalakuló kuratóriumot: függetlenül és mindenfajta politikai befolyás és nyomásgyakorlás nélkül dolgozhatnak. "Minden igyekezetemmel és minden erőmmel azon leszek, mint felügyelő politikai államtitkár, hogy a direkt politikai hatások, a pártpolitikai csatározások kerüljék el az Illyés Közalapítvány munkáját, tevékenységét, hiszen a feladatok nem lesznek kevesebbek és kisebbek az eddigieknél." Pomogáts Béla, az új kuratórium elnöke kijelentette: elszántan törekedni fog arra, hogy a közalapítvány és annak budapesti kuratóriuma ne legyen kitéve semmiféle politikai behatásnak. "Ha közvetlen politikai befolyásolási törekvést tapasztalok, felállok a helyemről és hazamegyek." Az alkuratóriumokban is érvényesíteni kívánja a politikamentességet. "Azt szeretném elérni, hogy olyan megnyugtató megoldások szülessenek, amelyek elhárítják azt a gyanút, hogy az alkuratórium valamilyen meghatározott politikai erő kezében van. Törekedni fogunk arra, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő, mert az Illyés Közalapítvány nem a változó kormányok és a mögöttük álló politikai pártok intézménye, hanem a Magyar Köztársaságé, és ez a magyar nemzet intézménye." Jelezte, hogy mihamarabb szeretne találkozni minden alkuratóriummal. Halzl József elmondta, hogy a leköszönő kuratórium utolsó döntésként okt. 7-én az Erdélyből beérkezett oktatási-nevelési kérésekről határozott, és összesen 61 millió forintot ítéltek meg olyan pályázóknak, akiknek már megvan a magyarigazolványuk. A távozó kuratóriumot ért támadások kapcsán Szabó Vilmos kijelentette, álláspontjuk szerint az elmúlt négy évben a kuratórium lelkiismeretesen látta el a feladatát. Pomogáts Béla hangsúlyozta, hogy szolidáris a most távozó kuratórium minden tagjával, és külön méltatta Halzl József leköszönő elnök és Veress László irodaigazgató munkáját. Halzl József a leköszönő kuratórium nevében értékelte négy éves munkájukat, kiemelve a fontosabb megvalósításokat. /(Guther M. Ilona): Sajtótájékoztató az Illyés Közalapítványnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

2003. március 19.

A kolozsvári Történelmi Múzeum egyik tagja beszámolt arról, hogy a dákok milyen élelmesek voltak, bátran hamisították a római birodalom ezüstpénzeit. Kérdés, hogyan tudott egy olyan nép pénzt hamisítani, amelynek még nem voltak meg a kellő eszközei a pénzveréshez, azonkívül pedig nemesfémüket eladták a rómaiaknak. A szerző, Tóth József /sz. Arad, 1915/ évtizedeken át a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem tanára volt a Politikai Gazdaságtan katedrán. Egy alkalommal Bukarestben a hírneves történész, Zaharescu professzor előadást tartott a különböző történelmi elméletekről. Ezután Zaharescu professzor bemutatott egy érdekes dokumentumot, előrebocsátva, hogy a dolog bizalmas természetű, és ne beszéljenek róla senkinek. Elvitte őket egy bukaresti múzeum laboratóriumába, ahol alaposan felszerelt római kori pénzverdét láttak, annak kellékeivel, a pénzverés folyamatának összes állomásával, emellett igen nagy mennyiségű, a római birodalom korából való ezüstérmét láttak, amelyeket különválasztottak történelmi korokra, római császárok idejére. Olyan ügyes hamisítások voltak, hogy még nagyítóval sem lehetett megkülönböztetni őket az eredeti érméktől. A professzor elmagyarázta, hogy gondos kutatás, analízis alapján állapították meg az ezüst eredetét, annak megfelelően verték a pénzérmét. Az elkészült érméket öregbítették, hónapokig tárolták, hogy megkapják megfelelő színüket. Nagy mennyiségű pénzt hamisítottak. /Tóth József: Nem csak a dákok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2003. március 22.

Márc. 21-én a Határon Túli Magyarok Hivatalában, Budapesten sajtótájékoztatón mutatkozott be az Illyés Alapítvány új kuratóriuma. Tagjai: Illyés Mária, Bátai Tibor (HTMH), Bretter Zoltán (Oktatásügyi Minisztérium), Lakatos Mihály (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma), Géczi József Alajos (MSZP), Herényi Károly (MDF), Laborczi Géza, a kuratórium titkára (SZDSZ), Potápi Árpád (FIDESZ Polgári Párt), Szarka László, Jászkuti László, Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Kuratórium elnöke. A Felügyelő Bizottság tagjai: Fritz Péter, Petróczi Sándor (Miniszterelnöki Hivatal), Tóth József (Pénzügyminisztérium). A sajtótájékoztatót Iván Károly, a HTMH sajtófőnöke nyitotta meg, a házigazda, Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára örömmel nyugtázta, hogy az illetékes bíróság jogerős döntése nyomán végre kialakultak a kuratórium felállásának feltételei, annak a lehetősége, hogy az Illyés Alapítvány folytassa munkáját. Káros volt a kényszerszünet, mondotta, hiszen számos, jogos határon túli igény teljesületlen maradt. Közölte, hogy idén az Alapítvány valamivel több mint egymilliárdot kap a költségvetésből. Pomogáts Béla elnök megvallotta, hogy aggodalommal figyelte a kuratórium felállása, törvényességének biztosítása körüli huzavonát. A korábbi kuratórium mandátuma ugyanis szeptemberben járt le - tehát majdnem hat hónap telt el, míg az új kuratórium mintegy jogainak birtokában hozhat végre új döntéseket. A késés igen rosszat tett az ügynek, amelyet az Alapítvány képvisel, szolgálni kíván - a szolidaritás jegyében, amelyet a Magyar Köztársaság érez és vall a szomszéd országokban kisebbségi körülmények között élő magyar közösségek iránt. Reméli, hogy az iroda új vezetője, Hadnagy Miklós és minden alkalmazottja átérzi a szolidaritásból eredő kötelezettségeket. A zavartalanul működő alkuratóriumok - a szlovákiai, a vajdasági, a szlovéniai, s a burgenlandi- tovább működnek augusztus végéig. A romániai, erdélyi alkuratórium felállt az elmúlt napokban. Az RMDSZ szervezetei, vezető testületei az úgynevezett szaktestületek szervezetét is kijelölték. A romániai alkuratórium vezetője továbbra is Markó Béla, az RMDSZ elnöke lesz. A kárpátaljai és horvátországi alkuratóriumok jogkörét azonban az Illyés Alapítvány kuratóriuma egy-két hónapra magához vonja, felépítésüket át kívánja szervezni, közben megkísérel egyezségre jutni az ottani magyar szervezetekkel. Az elmúlt esztendőkben ugyanis ezek esetében eltolódtak az erőviszonyok, némely szervezet túlságos befolyást szerzett, a civil szervezetek jobbára háttérbe szorultak. A valamivel több mint egymilliárdból mintegy 42-44 százalék marad Budapesten és a többit osztják el az alkuratóriumoknak, az ott élő magyarság létszámának megfelelő arányban. Pomogáts Béla búcsút mondott a leköszönt kuratóriumelnök, Halzl József. /Bodor Pál: Pomogáts Béla: Többet tenni - az egész nemzetért. Megtartotta első ülését az Illyés Alapítvány új kuratóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./

2005. augusztus 15.

Székelyvéckén a falunapon a vendégeket, magyarországi és franciaországi testvértelepülések küldötteit és a hazatérteket Szőcs Lajos polgármester köszöntötte. Az ünnepség első részében a falu szülöttjére, a diktatúra áldozataként az életből korán eltávozott Visky Árpád színművészre /1940-1986/ emlékeztek. Emlékét őrzik Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, a nevét viselő színtársulatban, és immár szülőfalujában is. Tóth József plébános sürgette az igazságtételt Visky Árpád üldöztetésének, bebörtönzésének ügyében. Gyilkosai közöttünk járnak, mondotta, talán még elő is léptetik őket. Nem hunyhatunk szemet a mai napig tartó jogtiprások fölött, hangsúlyozta. Véckén a művelődési ház felvette Visky Árpád nevét. Csoóri Sándor Zúzmarakoszorút a sírra című versét mondta el, melynek „címzettje” a tragikus sorsú művész. Kárp György marosvásárhelyi színész, az egykori kollega, emlékezett barátságukra, Jánosházy György Egy színész halála című szonettjét szavalta el. Tófalvi Zoltán idézte Kövek egy siratófalhoz című könyvének Visky Árpádról szóló részét. A ház falán emlékplakettet leplezett le Tóth József plébános. Az emlékmű alkotója, Hunyadi László szobrászművész és öntőmestere, a marosvásárhelyi Balogh József (Cúbi) szintén jelen volt. A művelődési házban megnyitották a véckei Fekete Pál kisplasztikai tárlatát. – Tavaly Magyarzsákod, idén Székelyvécke népi építészeti örökségét térképezte fel az ELTE tizennégy főből álló diákcsapata. /B. D. Visky Árpádra emlékeztek Székelyvéckén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

2005. november 22.

Baróton a művelődési ház és a Boralt Egyesület szervezésében másodszor rendezték meg az Erdővidéki Tehetségpártoló Napokat. A Baróti Szabó Dávid emlékének ajánlott kétnapos rendezvényen 77-en verset, 26-an pedig népdalt adtak elő. A rendezvény megnyitóján a római katolikus templomban Tóth József plébános Baróti Szabó Dávid jelentőségét méltatta. Ezt követően Barót nagy szülöttjének szobránál a kegyelet virágait helyezték el. A versek és a népdalok előadása után az oktatás és közművelődési tevékenységek támogatására frissen létrehozott Boralt Egyesület elnöke, Kékesi-Keresztes Lujza kifejtette: Baróti Szabó Dávid szerepe időszerűbb példa, mint valaha, hiszen a szüntelenül fejlődő tudományoknak köszönhetően újabb nyelvújítási korszak előtt állunk. /(hecser): Tehetség – korhatár nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

2006. június 8.

Június 7-én Tóth József (MSZP) országgyűlési képviselő, a hajdú-bihari közgyűlés alelnöke Debrecenben megnyitotta a kistérségek együttműködéséről rendezett Magyar–román konferenciát. Stefan Szeremi, a Bihar megyei tanács elnöke fontosnak nevezte a mikrorégiók fejlesztését. /Magyar–román kistérségi konferencia Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

2006. június 14.

A múlt héten Debrecenben megtartották a kistérségek együttműködéséről rendezett magyar–román konferenciát. – Mindenekelőtt a fejlesztésekben kell együttműködniük a kistérségekhez tartozó településeknek, de a közszolgáltatások, így az egészségügy, az oktatás, a kultúra szervezése is hatékonyabb, ha azt összehangolják – mutatott rá Tóth József MSZP-s országgyűlési képviselő, a hajdú-bihari közgyűlés alelnöke. Stefan Seremi, a Bihar megyei tanács elnöke fontosnak nevezte a mikrorégiók fejlesztését. /Magyar–román kistérségi konferencia Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2006. december 29.

Jancsó Elemér (1905–1971) Magyarországra menekített hagyatékának csak egy része jutott el az Országos Széchényi Könyvtárba – állítja az elhunyt egyetemi tanár és szenvedélyes műgyűjtő fia, Jancsó Miklós kolozsvári színművész. Jancsó Miklós az 1980-as évek közepén határozta el, hogy Magyarországra menekíti édesapja, Jancsó Elemér irodalom- és színháztörténész, kritikus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarának volt professzora hagyatékának legféltettebb részét. Erre azért volt szükség, mert apja halála után, az akkori lakástörvény értelmében kénytelenek voltak kisebb lakásba költözni, ahol nem fért el a hagyaték. Néhány kevésbé fontos könyvet a BBTE diákjainak adtak el, néhány irodalomtörténeti sorozatot az egyetem bölcsészkarának adományoztak, a gyűjtemény színháztörténeti részét pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak ajándékozták. A nemzeti kultúra védelmét szolgáló törvény értelmében valamennyi kéziratról, régi könyvről és dokumentumról jelentést kellett írni az akkori kommunista hatóságoknak. „Attól tartottam, hogy a hatóság emberei meglátogatnak, és elveszik apám hagyatékát” – idézte fel Jancsó Miklós azt az időszakot, amikor az említett törvényre hivatkozva a Szekuritáté elvitte – és máig sem juttatta vissza – például a magyar egyházak 1900-as évek előtti összes születési, keresztelési és halotti anyakönyveit, illetve jegyzőkönyveit. Egyebek mellett becsomagolták Jancsó Elemér 1796 darabból álló, több mint 380 közéleti és irodalmi személyiséggel váltott levelezését. A Magyarországra menekített gyűjteménynek része volt Aranka Györgynek 1768 és 1817 közötti, több mint kétezer darabból álló levelezése és egyéb iratai is. A hagyatékhoz tartozott az a 19. századi könyv-, folyóirat- és újsággyűjtemény is, amelynek töredékes jegyzéke kilenc gépelt oldal. A Jancsó család az 1980-as évek közepén megismerkedett, és összebarátkozott Barabás Béla történésszel, a Magyarságkutató Intézet akkori munkatársával, akiben megbíztak. Jancsó Miklós megbízta Barabás Bélát: gondoskodjék a kéziratok, levelek, könyvek, lapgyűjtemények elhelyezéséről, illetve eladásáról. Barabás Béla közölte, hogy az OSZK 460 ezer forintot ajánlott fel a teljes anyagért. Az 1990-es évek elején szóban, majd 1998 után levelek révén Jancsó Miklós szóvá tette: tisztázni kellene a hagyaték sorsát. „Barabás Béla azonban hol hallgatott, hol összevissza hazudozott, és máig sem tett eleget a kérésemnek” – fogalmazott Jancsó Miklóst. A Krónika érdeklődésére Barabás Béla kifejtette: „Tisztességesen elszámoltam, a kellemetlenségen kívül semmilyen más hasznom nem származott ebből az egész ügyből.” Hozzátette: „mindent, ami átjött a határon, átadtam a megfelelő helyeken”. Jancsó Elemér levelezése, az Aranka-levelezés, a Kuncz-, illetve a Bárd-hagyatéktöredék, valamint a sajtógyűjteményből tizenhárom cím bekerült az OSZK-ba, ezt a kézirattár munkatársa, Nemeskéry Erika, valamint a gyarapítási osztály akkori vezetője, Tóth Józsefné is megerősítette. Jancsó Miklós pontos elszámolást kér Barabástól. /Benkő Levente: Szétszóródott könyvritkaságok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2008. január 10.

A román nyelven megjelent Pécska-monográfiáról vallott három szerző, Cimpan Ferenc, Moldován János és Nagy István – az utóbbi többek között szerkesztett, tördelt. Ilyen egységes Pécska-monográfia még nem készült. Eddig két könyv jelent meg a településről, az első Kovách Géza Fejezetek Pécska nagyközség múltjáról (1995), a második pedig Nagyhalmágyi Sándor Magyarpécska múltjáról (1999), ugyanakkor létezik még kézirat formájában egy monográfia, amelyet Petre Uglis de la Pecica írt. A munkára felkért szerzők szinte a nulláról indultak el kutatásaikban. Szakmailag a monográfia legerősebb fejezetei kétségkívül a Kurunczi István, Tóth József, Ovidiu Cardos, Szabó András, Florin Rogojan készítette földrajzi-geológiai rész, Moldován János faunáról írt fejezete, Nagy István oktatási fejezete, a Doru Ioan Petescu és Alin Sfat írta folklór-művelődés-kultúra rész vagy Cimpan Ferenc gazdasági fejezete. A gazdasági részt író Cimpan Ferenc az aradi levéltárban kutakodott hetekig. Az ötven hektár fölötti tulajdonosok névsora, akiket deportáltak, még mindig titkosított anyag a levéltárban. Ott állt az őr és figyelt, nehogy belelapozzon a titkosított iratokba. – Moldován János közel fél évszázada dolgozik Pécska faunája adatainak gyűjtésén. /Irházi János: A Pécska-monográfia kulisszatitkaiból. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

2011. szeptember 29.

200 éves a szentjobbi református templom
Bihar megye – A szentjobbi református egyházközségben tavaly volt első alkalommal Gyülekezeti Nap. A sok pozitív visszajelzés hatására úgy döntöttek, hogy minden évben meg fogják szervezni ezt az ünnepséget.
Az idén az emsti (Hollandia) és a szentpéterszegi (Magyarország) testvérgyülekezetek képviseleteivel tartatott meg a Gyülekezeti Nap, mely keretében hálát adott a gyülekezet a 200 éves templomért, és a 30 éve épült parókiáért. Az ünnepi istentiszteleten Rákosi Jenő érmelléki esperes, helybeli lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Királyok könyvévől vett idézet alapján, mely bölcs Salamon templomszentelési imádságának egy részletét tartalmazza. Salamon hitvallást tesz az írgalmas és szövetséget megtartó Istenről, majd kéri az Urat, hogy a megépített templomba érkezők imádságát mindig hallgassa meg. Oltalmat, védettséget kér a hajlékra, és kegyelmet az Istenhez forduló emberre.
Segítenek, mikor lehet
A meghívott vendégek és a gyülekezet köszöntése után először Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke kapott szót, aki beszédében hangsúlyozta: mindig segítenek, amikor lehetőségük van rá. Idén a Megyei Tanács és a községközpont Berettyócsohaly Polgármesteri Hivatalának támogatása által lehetőség nyílt arra, hogy a templom előtt és mellett új járda készüljön, és sor került a templombelső felujítására is. Az ünnepség az 1811-ben befejezett és felszentelt templom, majd az 1981-ben 52 munkanap alatt felépített emeletes lelkészi lakás történetének ismertetésével folytatódott. A hollandiai testvérgyülekezet erre az alkalomra egy orgonát ajándékozott a szentjobbi gyülekezetnek, melyet Thurzó Zoltán zongoraművész mutatott be, Tasnádi Ferenc és Tasnádiné László Melinda énekesek kíséretével. Lakatos Tamás szavalata után a gyülekezet harangszó mellett emlékezett azokra, akik az elmúlt Gyülekezeti Nap óta elhunytak.
Emléktáblát avattak
Ezután az emsti testvérgyülekezet képviselői köszöntötték a gyülekezetet a Zsoltárok 33,18 versével: “Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat”, majd a 12 fős csoport el is énekelte ezt a zsoltárt. A szentpéterszegiek nevében Tóth József lelkipásztor mondott köszöntő beszédet, majd egy szép vázával ajándékozták meg az ünneplő gyülekezetet. A templomi együttlét után a templom bejáratához elhelyezett emléktábla leleplezése és megáldása következett. Az ünnepség itt még nem ért véget, hiszen a közös ebéd elfogyasztása után az elmúlt 10 év eseményeiről készült fényképeket tekinthette meg a gyülekezet. Kellemes beszélgetésekkel és az együtt ünneplés örömével zárult a nap. erdon.ro

2011. október folyamán

Dukrét Géza: A XVII. Partiumi Honismereti Konferencia
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2011. augusztus 26-a és 28-a között Mezőhegyesen, Békés megyében szervezte meg a XVII. Partiumi Honismereti Konferenciát. A rendezvény társszervezői voltak a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és Mezőhegyes Önkormányzata. A konferencia fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter, védnöke Bartha Elek, a Debreceni Tudományegyetem tanszékvezető tanára és Kovács József parlamenti képviselő, kórházigazgató főorvos volt.
A Szózat eléneklése után Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Markovits Milán főhadnagy, tábori lelkész tartott áhítatot. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Üdvözlő beszédet mondott Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, mint társszervező, Isaszegi János ny. vezérőrnagy, Bartha Elek tanszékvezető egyetemi tanár, Kovács József parlamenti képviselő, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovácsné Faltin Erzsébet, Mezőhegyes polgármestere, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Révész Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke és Antalné Erdei Dóra, az Általános Művelődési Központ igazgatója. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Hasas János az RMDSZ országos elnöksége nevében, valamint Tóth József emeritus professzor, a Pécsi Egyetem volt rektora és Balázsi József, Érsemjén polgármestere. Ezt követően átadták a Fényes Elek-díjakat. Az idén díjban részesült Wanek Ferenc (Kolozsvár), Makai Zoltán (Nagyvárad), Halász Péter, a Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke (Gyimesközéplok). Az elnökség döntése alapján Höhn József megkapta posztumusz a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tiszteletbeli tagsági címet. Az elismerő oklevelet és a tagsági könyvecskét özvegye vette át.
A konferencia fő témái: a védelmi rendszerek, a nagybirtokok és az ipar története a történelmi Partiumban és Bánságban. Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Mezőhegyes megismerésével kezdődött. Tóth József emeritus professzor (Pécs) Mezőhegyes és környéke földrajzi viszonyait, Dénes Zoltán (Debrecen) Mezőhegyes történetét ismertette, Starmüller Géza (Kolozsvár) a Partium Erdélyhez való kötődéséről és a partiumi várrendszerről értekezett, Isaszegi János (Budapest) pedig Mezőhegyesnek a török hódoltság alóli felszabadító harcokban játszott szerepéről beszélt. Ezután Dukrét Géza fényképeiből Pásztai Ottó fotókiállítást nyitott meg Épített örökségünk Bihar megyében címen. Ezt követően a társaság a várossal ismerkedett. Meglátogattuk Magyarország legnagyobb ménesét, s a műemlék épületeket, este pedig egy felemelő hangversenyt hallgattunk meg a helyi Szent György-templomban. Másnap délelőtt, programon kívül, Kovács Rozália egy műemlék elpusztítását ismertette: Érmihályfalva és Érsemjén határán, a határátkelő felé vezető úton egy, a 19. század közepe táján épült, egylyukú téglahidat romboltak le. Ezután Fleisz János és Fleisz Judit (Nagyvárad) Magyarország 20. század eleji gazdasági fejlődéséről, ezen belül a partiumi iparosodási törekvésekről, Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Szalonta várának históriájáról, Pásztai Ottó és Makai Zoltán (Nagyvárad) pedig Bihar megye ipartörténetéről értekezett. Dukrét Géza (Nagyvárad) bemutatta a múlt század elején tevékenykedő iparteremtő nagyváradi személyiségeket, Puskel Péter (Arad) Arad ipari fejlődését ismertette a céhes élettől az ipari parkokig, Jancsó Árpád (Temesvár) az Arad–Temesvár vasútvonal történetéről és jelentőségéről értekezett, Kupán Árpád (Nagyvárad) Mezőtelegd ipartörténetét ismertette. Dénes Zoltán Nagybirtokok a Partiumban és a Bánságban címen tartott átfogó előadást, Vajda Sándor (Borosjenő) a világosi Bohus család birtokairól és szerepéről beszélt. Szabó István (Sarkad) a sarkadi cukorgyár szomorú történetét, Tácsi Erika (Temesvár) a temesvári nyomdákat mutatta be. Blazovits László egyetemi tanárnak (Szeged) a gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11-én kiadott rendtartásáról szóló tanulmányát Kalmár Edit (Mezőhegyes) olvasta fel. Ujj János (Arad) az aradi vértanúk tiszteletére a Kárpát-medencében állított emlékműveket, emléktáblákat ismertette, mintegy felvezetve egyben az erről szóló, most készülő könyvét. Az utolsó előadást Merlák Zsuzsa (Mezőhegyes) tartotta, aki a város katonai és ipartörténeti emlékeit ismertette.
A konferencia tisztújító közgyűléssel végződött, amelyen Dukrét Géza elnök beszámolt az utóbbi négy év tevékenységeiről. A kiegészítő hozzászólások utáni tisztújításon Dukrét Gézát elnökké, Bara Istvánt (Szatmárnémeti) alelnökké, Mihálka Nándort ifjúsági alelnökké, Kiss Anna-Máriát pedig titkárrá választották. A napot záró polgári esten közreműködött Farkas Major Annamária előadóművész, operaénekes.
A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott Hódmezővásárhelyen, Széphegyi László építészmérnök vezetésével. Megtekintettük a református ótemplomot, a városházát és a Fekete Sas vigadót, Orosházán a Jézus szívének szentelt római katolikus templomban megkoszorúztuk gr. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök sírját. Újkígyóson Harangozó Imre vezetésével megnéztük a Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelt templomot s a Wencheim család sírhelyét, valamint a népfőiskola gyűjteményét, Szabadkígyóson a Wenckheim-kastélyt. Gyulán Dénes Zoltán vezetésével megnéztük a városháza dísztermét, ahol az alpolgármester fogadta a társaságot. A konferenciát anyagilag támogatta a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Békés megye és Mezőhegyes önkormányzata, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Művelődés (Kolozsvár)

2012. november 21.

Székely Csaba trilógiájának második részét is bemutatják Budapesten
A marosvásárhelyi Székely Csaba (képünkön) Bányavakság című művét mutatják be szombaton a budapesti Szkéné Színházban. Az előadást Csizmadia Tibor rendezésében láthatja a közönség.
A Bányavakság egy trilógia második része: az első rész a többszörösen díjazott Bányavirág (Vilmos-díj – Nyílt Fórum 2011, A legjobb előadás – POSZT 2012, Vidor Fesztivál 2012, A legjobb dráma – Színházi Kritikusok Céhe 2012), a harmadik pedig az Örkény Színház drámapályázatának győztese, a Bányavíz – áll a színház MTI-hez eljuttatott közleményében.
A tavaly Szép Ernő-jutalomban részesült szerző trilógiájának valamennyi része ugyanazon a kis erdélyi bányásztelepülésen játszódik, de más szereplőkkel és más problémakörrel. Míg a Bányavirágban az alkoholizmus, a munkanélküliség és az ezekből fakadó öngyilkosság volt a középpontban, a Bányavakságban a politikai korrupció és az idegengyűlölet témája köré szerveződik a történet. A Bányavíz című darabban az egyház és a pedofília problémaköre kerül előtérbe.
Lőkös Ildikó dramaturg szerint a Bányavakság fontos kortárs magyar dráma, megkerülhetetlen kérdésekről beszél remek formában, humorral, egyszerre magyar és egyetemes. „A Bányavakság szereplői hús-vér szörnyetegek, akiknek vannak érzelmeik, szeretik hozzátartozóikat, aggódnak rokonaik sorsáért, és életük egyik legfontosabb feladata széthulló családjuk összetartása. Éppen ezek az emberi célok semmisülnek meg az elkövetett bűnökben, a bűnözésben. Bár a téma tragikus, krimibe illő, Székely Csaba az első részből már megismert módon, sok humorral mutatja be.
A Bányavakság mostani előadásának érdekessége, hogy alapvetően ugyanaz a stáb hozza létre, amelyik a Pinceszínházban már sikerre vitte a Bányavirágot” – áll a közleményben. A Szkéné és a FÜGE közös előadásában Kaszás Gergő, Bozó Andrea, Eke Angéla, Tóth József és Széles László játszik, a látvány Czigler Balázs munkája, a dramaturg Lőkös Ildikó. A Bányavakság ősbemutatóját augusztusban tartották a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciójában Sebestyén Aba rendezésében.
Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30